Néha csak azért nem rakok fel újabb posztokat az oldalra, hogy egyes bejegyzések előrébb maradjanak, és a véletlenül idetévedők is lássák. Úgy is mondhatnám, hogy van pár olyan alkotásom, amire nagyon büszke vagyok, és sajnálnám, ha feledésbe merülnének, ezért itt és most felidézem a számomra legkedvesebb posztokat.

INSPIRÁCIÓS POSZTOK (KÉPEK):
Ebből a kategóriából két bejegyzést válogattam ki, amelyek még mindig nagyon jellemeznek engem.
Hangulatfestés; Osztálytáborban vagyok

SZEMÉLYES POSZTOK:
Mi van a táskámban? - az ilyen posztokat minden más oldalon is imádok, és teljesen odáig voltam, hogy végre nekem is van ilyesmim. Azóta sokkal jobban megválogatom, mit viszek magammal, ez már akkor is túl sok dolog volt egyszerre.
11 dolog 2011-ből - ezt a cikket nagyon élveztem írni, nagyon izgalmas volt összeszedni a számomra legfontosabb 11 dolgot.
Világutazó leszek! - ezt a cikket azért szeretem, mert tartja bennem a lelket. Ez az egy dolog, amire már nagyon régóta, folyamatosan vágyom, ami sosem avul el...
Újabb filmlista - visszaolvasva kedvem támadt az összes filmet újranézni.
Beszámoló - még mindig bennem van egy kicsit ez a nyaralás, és a képeit is imádom.

MÁRKÁK:
Ruhák, amik miatt bánom, hogy nincs Urban Outfitters Magyarorsazágon - ezt még mindig így gondolom, mindegyik ruhát szívesen látnám a szekrényemben.

DESIGN:
Álomház - a cikkben mindent leírok :)

STÍLUS:
Pixie cut - megdícsérem magam, nagyon jó kis válogatást hoztam össze.
Maszkulin - még mindig rettentően tudnak inspirálni az ilyen szettek, imádom a férfi ruhákat - még magamon is.
Top 5 vörösszőnyeges megjelenés - még mindig imádom mind az öt ruhát.
Mi a helyzet a divattal? - bár nem az én cikkem, csak fordítás, még mindig a kedvenceim közé tartozik Weronika cikke.
Mutasd a hátad - ezt sosem fogom megunni...
Stílus és divat - egészen új cikk, de pont ezért nagyon tartom is magam az ott leírtakhoz.

TIPPEK:
Inspiráld magad! - ez az egész oldalam célja, szóval nyilvánvaló, hogy ez az egyik kedvenc bejegyzésem.
Vásárlási útmutató - magamnak is hasznos cikk, gyakrabban kéne újraolvasnom.
Modellpraktikák - bár elolvasni és örülni a cikknek könnyebb, mint meg is valósítani, de azért én akkor is szeretem olvasgatni :)
Mistakes are a girl's best friends - büszke vagyok magamra, amiért így gondolom. Az egyik legjobban sikerült kinyilatkoztatásomról van szó.

EMBEREK:
Íme a hölygemények, akik még mindig lenyűgöznek.
Effy Stonem; Mila Kunis; Clémence Poésy; Leighton Meester; Bambinák

Valószínúleg ez a valaha készült legszemélyesebb bejegyzésem. Pont ezért rengeteget gondolkodtam azon, hogy egyáltalán létrehozzam-e. (Bevallom, lehet holnapra le is törlöm). Bár az oldal indulásától kezdve tudtam, hogy kikerülhetetlen, hogy magamról megosszak információkat, valahogy mindig tartottam magam egy bizonyos határhoz, amit nem nagyon léptem át. Viszont azt is fontosnak tartom, hogy mindenki tudja, hogy senki nem születik kifejlett stílussal, mindenki alakul vagy alakítja magát, míg végül (ha szerencséje van) rátalál a stílusára. És gondoltam ki máson tudnám ezt jobban érzékeltetni, mint saját magamon. Így a számítógépemen kutakodva kiválasztottam pár fényképet, amik rólam készültek az évek folyamán. Kicsit sok kép került kiválasztásra, ezért valószínűleg a leghosszabb és egyesek számára bizonyára unalmas poszt született. Ha valakit mégis érdekelne egy 11 éves Kata, az a Bővebben feliratra kattintva folytathatja... Remélem senkit nem ijesztek el végérvényesen.

Ha valaki értetlenkedve olvassa a címet, és még a plakátból se találta volna ki - egy filmről van szó, méghozzá egy francia filmről. Már többször hangoztattam, mennyire szeretem a francia filmeket. Valahogy sokkal őszintébbek az amerikai vagy akármilyen más nemzetiségű filmeknél. Plusz ott az a különös francia báj és a bohémság. Egy francia filmben bármi megtörténhet, mégsem érezzük túlzásnak. A franciák úgy reagálnak le extrém dolgokat, mintha azok semmiségek lennének, és ez a filmjeikben is megjelenik. Ja, és én olyat még nem láttam, hogy egy francia nő csúnya lenne. Ez mondhatnám lehetetlen...

Tegnap a nővéremmel és a barátnőivel a Puskin moziban néztük meg a filmet. Nem kellett csalódnom, egy újabb francia remekkel állunk szemben. A szerelem három évig tart tipikus mintapéldánya annak, amiről eddig írtam. Nem is nagyon múlja azt felül, úgyhogy a kedvenceim közé nem kerül be, de semmiképp nem bánom, hogy megnéztem. Már rengeteg helyen olvastam róla, úgyhogy a történetről nem is írok semmit, mert minimális utánanézéssel mindenki utánajárhat.

A másik dolog, amiről írni akartam, az maga a mozi. Főleg a Budapestieknek ajánlom, hogy néhanapján látogassanak meg nem multiplex mozikat is. Nem csak a hangulata sokkal otthonosabb, de az ára is kedvezőbb, a popcorn is finomabb (és olcsóbb), ráadásul pont azt helyezi előtérbe, amiért az emberek elsősorban moziba járnak: a filmet. Bár azt még muszáj megemlítenem, hogy jártam már olyan művészmoziban (már nem emlékszem melyik volt az), ahol nem nagyon fért el a lábam, de a Puskinban ilyesmivel nincs gond :)

Szóval kezdjük azzal, hogy a stílus és a divat ugye, ahogy mindenki tudja, két külön dolog. Az egyiket mások szabják meg, a másikat mi alakítjuk ki saját magunknak. Gondolom mindenki ki tudja találni, melyik melyik.

Napjainkban egy átalgos fiatal lánynak Magyarországon a high fashion teljességgel elérhetetlen. És ez egyáltalán nem baj. Legtöbbször senkinek az egyéni stílusába nem illenek bele a kifutókon látott extrém darabok, amikből nem lehet kilátni, viszont semmit nem takarnak. Ha valaki mást mond, akkor az vagy nagyon el van rugaszkodva a földtől vagy hazudik.

Természetesen az, hogy valaki nem pompázik mindig a Gucci vagy a Versace legújabb kollekciójának darabjaiban, nem jelenti azt, hogy az illető ne lehetne divatkedvelő ember. Más dolog távolról csodálni ezeket a kreációkat, és más viselni azokat. Mindannyiunk szerencséjére kialakult egy másik vonal is, ami sokkal közelebb áll hozzánk, elérhetőbb, és sokkal emberibb is. Az internet tele van streetstyle és egyéb blogokkal, ahol olyan képeket találhatunk hétköznapi emberek ruhatárából, amikről el tudjuk képzelni, hogy valamikor a nyílt utcán, más emberek előtt mi is tudnánk viselni.

És itt szépen lassan kapcsolódhatunk is a stílus tematikához. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy ma minden tizenéves lányt, aki otthonosan mozog az internet világában, ér valamiféle befolyás ebben a témában. Ha valaki nem is látogatna ilyesmi oldalakat, nem ismerné a Tumblrt, Pinterestet, WeHeartot, a Facebookon akkor is akadna legalább egy ismerőse, aki rendszeresen posztol divattal kapcsolatos képeket. Szóval elég csekély az esélye annak, hogy valaki ne tudná, hogy az azték minta vagy a Jeffrey Campbell cipők milyen elterjedtek mostanában.

Ha valami közkedvelt (másnéven mainstream, bár én ki nem állhatom ezt a kifejezést) lesz, akkor rögtön kialakul egy ellentábor, aki azt hangoztatja a lehető leghangosabban, hogy mennyire tömegcucc lett a dologból, és hogy ők csak ezért nem hordják, vagy ami még rosszabb: ők is ugyanúgy hordják, csak olyasmiket mondanak egyfolytában, hogy nekik már régóta van, vagy hogy nem divatból hordják. A helyzet azonban az, hogy legtöbbször senkit nem érdekelnek ezek a vélemények. Minél hangosabban védi magát / támadja a többi embert az illető, annál jobban felhívja magára vagy a kérdéses ruhadarabra a figyelmet, és akkor a többiek is észreveszik, hogy ő is csak a hullámmal megy.

Egyes dolgok azért jönnek divatba, azért kezd el mindenki olyasmiket hordani, mert jól néznek ki. És ha valami jól néz ki, akkor sok embernek megtetszik, tehát sok ember megveszi és hordani kezdi. Szerintem ezzel nincs semmi baj, ettől semmi nem fog neked kevésbé tetszeni. Az más kérdés, hogy mindenki különbözni akar. Ezzel nincs semmi gond, lehet nyugodtan próbálkozni, de teljes sikert senki nem tud elérni, és ez teljesen normális. Kell néha, hogy olyan emberekkel is találkozzunk, akik hasonlítanak hozzánk. Másképp teljesen egyedül lennénk a világban.

Szóval én semmi szégyellnivalót nem látok abban, ha valakinek tetszenek a baglyos nyakláncok vagy a díszített gallérok, annak ellenére, hogy sokan hordanak ilyesmit. Ha neked tetszik, vedd meg és viseld büszkeséggel! Ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják, nem illik hozzád. Honnan tudják ezt ők egyáltalán? Te vagy az egyetlen, aki megmondhatja, mi illik  a stílusodba, és mi nem.

Ezt az oldalt elsősorban azért hoztam létre, hogy másokat rásegítsek erre az útra; hogy segítsek megtalálni, esetleg kialakítani egy egyéni stílust mindenkinek. Közben persze én is sokat alakultam, más dolgok tetszenek, mint másfél éve, bár sosem volt egy túl extrém stílusom, és bevallom, én szeretek sodródni az árral. Viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy sosem szégyelltem azt, amit viselek, vagy ami nekem tetszik. Csak szeretném, ha végre mindenki rájönne, hogy bármit felvehetsz. Nem számít, hogy azt mondják, Vans cipőt csak a deszkások hordanak. Ilyen szabály nem létezik, és ha eddig így is volt, akkor ez mostantól megváltozik. Nem kell keretek közé szorítani az öltözködést, még nevet sem kell neki adni. Csak meg kell találni...

Remélem valamilyen szinten sikerült megértetnem veletek az álláspontomat, és értitek, hogy mit szeretnék. Köszönöm azoknak, akik végigolvasták a cikket, és remélem segítettem vele valakinek. Természetesen szívesen fogadom a ti véleményeteket is a témában.

A címet ezesetben nem kell komolyan venni, ugyanis csak arra utal, hogy az alább látható képek mindegyike a szobám padlóján készült. Mindegyiket mostanában készítettem különböző okokból, de ezeketn a képek alatt bővebben is kifejtem.

A Marie Claire szeptemberi számában láttam először ezt a kétoldalas H&M hírdetést, és már ott megtetszettek a képek Daphne Groeneveldről. Aztán kezembe akadt egy Joy is, és ott egy másik kép-kombinációra akadtam. Engem néha az ilyen apróságok nyűgöznek le és inspirálnak.

Sajnálatos módon közeleg az iskolakezdés, úgyhogy muszáj volt bevásárolni a jövő tanévre. Mivel ezelőtt évekig az utolsó nap vásároltunk be, felüdülés volt, hogy még nincs kifosztva a papírbolt. Amúgy is szeretem az ilyen boltokat, mert olyan jó dolgok vannak ott, mindig megtetszik pár teljesen felesleges dolog is. Idén végzős leszek, és még azt se tudom, hány füzetre lesz szükségem - szerintem még ez az öt is túl sok lesz, de egyiket sem tudtam otthagyni...

Ez az egy kép egy kicist régebben készült. Múlt héten ugyanis egy pszichológiai táborban voltam, ahol a női lélek fejlődéséről volt szó, amit mesék révén ismertünk és tárgyaltunk meg. A tábor egyben művészetterápia is volt, szóval rengeteget rajzoltunk. Bár a rajzokat sajnos nem hozhattuk el, de ezt muszáj volt lefotóznom, mert ez az egyik kedvencem a hétről.