A fogyasztói társadalom gyermekei vagyunk mindannyian, úgyhogy szinte elkerülhetetlen, hogy ne ütközzünk mindenhol reklámokban. Szerencsére etéren is van egy réteg, ahol az alkotások minőségileg már egy kisfilmmel is felérnek. Gondolom nem meglepő, hogy én ezeket is nagyon szeretem, és egy ideje már gyűjtögetem is a nekem tetsző reklámfilmeket, amikbe az interneten botlottam. És mikor máskor lenne alkalmasabb megosztani ezeket veletek, ha nem most? Nézzétek meg a reklámokat (mindegyik nagyon rövid, megéri végignézni őket) és ámuljatok!
Az elmúlt három napot a Balaton partján töltöttem, és úgy adódott, hogy augusztus 20-át a balatonkenesei stranon töltöttük, és az ottani tüzijátékot egy hajóról néztük. Ott találkoztam egy kisfiúval, akinek szeretném kiragadni egy mondatfoszlányát, ugyanis a körülmények és a körítés egyáltalán nem lényeges. Ezt mondta: "...rózsaszínt csak a kislányok hordanak.". Bár ott és akkor nem fakadtam ki, hogy megvédjem az álláspontomat, úgy gondoltam, itt megtehetem. Szóval szeretném leszögezni, ez nem igaz. Legalábbis szerintem. Oké, a kislányok rózsaszínt hordanak - ez azt jelentené, hogy a nagylányoknak tilos? Én imádom a rózsaszínt, nem csak azért, mert néha újra kislánynak érzem magam, hanem mert figyelemfelkeltő, jól variálható, divatos és ez az egyetlen szín, ami többé-kevésbé (pár extrém példától eltekintve) csak a miénk, lányoké. Oké, még azt sem mondom, hogy mindenkinek a legélénkebb fajtát kell szeretnie, de ahogy az összes többi színnek is, a rózsaszínnek is vannak árnyalatai a teljesen neontól kezdve a lágy pasztellekig. Szóval én minden nőnemű lényt arra buzdítok, hordjon rózsaszínt!
Általában nem szoktam évszakokra bontott kívánságlistákat létrehozni, de most úgy hozta az élet, hogy minden, amire vágyom, őszi ruhadarab. Pedig az őszt se nagyon szoktam várni. Idén ez megváltozott.
Biker boots
Már tavaly is tetszett ez a fajta bakancs, de idén kerültem olyan állapotba, hogy én ilyet mindenképp akarok. Még nem tudom, milyen esélyekkel indulok a hazai üzletekben, de ha itthon semmit nem találok, akkor Bécsben reménykedem (úgyis terveztük már egyik barátnőmmel, hogy shoppingolunk egyet Ausztriában). Jelenleg a fekete jobban tetszik, de a barnát se hajítanám ki.
Parka
Valahogy ezzel a military kabáttal is úgy vagyok, mint a bakanccsal, régebben is tetszett, de most kezdtem el rajongani érte. Remélem szembe jön velem egyszer a megfelelő darab.
Vans cipő
Tudom, hogy lassan tömegcucc lesz, de talán pont ezért vágyom rá most ennyire. Itt még elképzelésem sincs arról, hogy milyen színűre áhítozom, bár kétségtelenül tetszik a második, különlegesebb darab. Majd az üzletbe választok, ha egyszer eljutok oda :)
Baseball Jacket
Újabb klisé darab, de ilyesmi kabátra már évek óta fáj a fogam - ez talán az idióta amerikai tinifilmek hatása. Jelenleg a piros jobban tetszik, de eddig kék-párti voltam.
További darabok, amik a wishlistemen vannak:
Kicsit 'sötét' vágyaim vannak mostanában, de egy magassarkút mindenképp szeretnék beszerezni a szalagavatómra, és egy kis fekete ruha is nagyon hiányzik már az alapruhatáramból. Azzal amúgy is tisztában vagyok, hogy ha eddig nem volt bőrkabátom, ezek után már biztosan nem is lesz...
Akárhogy gondolkodtam, nem tudtam normális címet adni a bejegyzésnek, de most tisztáznám is, miről lesz szó, hogy azok, akiket ez nem érdekel, átugorhassák ezt a posztot. Szóval az idei családi nyaralásról hoztam pár képet, amiken keresztül szeretnék beszámolni az élményeimről és az emlékekről, amiket ott gyűjtöttem. Már lassan egy hete itthon vagyok, de még csak ma jutottam el odáig, hogy feltöltsem a képeket. Amúgy hat napot töltöttünk Horvátországban, Mljet szigetén, egy Pomena nevű városkában. Tipikus nyaralás volt: sokat fürödtünk a tengerben, eljártunk kirándulni, várost látni, rengeteget ettünk és esténként kártyáztunk. De inlább mutatom a képeket, mert azok néha többet mutatnak - kis kommentárok amúgy is várhatóak :)
Hajnalban indultunk, ezért láthattuk a második képen is látható Napfelkeltét.
Az első képen az a pillanat látható, amikor először pillantottam meg a tengert - ezért is van kicsit elmosódva, mivel a kocsiból fotóztam. A második képet a kompon készítettem, amivel a szigetre jutottunk.
A szobánkból a kikötőre, a városra és a tengerre nyílt a kilátás. A második képen a hotel egy másik részlete látható.
A naplemente minden nap csodálatos volt - kb. mindegyikről van képem.
Egyik nap a sziget másik oldalán lévő homokos partra mentünk fürödni. A képen az öcsém és az én lábam látszódik.
Sokat szórakoztam a fókusszal, így sikerült ez a kép az öcsémről. A másik pedig azért nagy kedvencem, mert számomra a végtelen tenger képe olyan... nem is találom rá a megfelelő szót. Talán a felemelő az.
Újabb naplementés képek - megunhatatlan :)
Odüsszeusz barlangjánál testvérkéimmel és a tengerrel.
Egyik nap Mostarba kirándultunk - ott készült az első kép. A második pedig örök szerelmem a tenger.
Hoztam bizonyítékot arra, hogy szoktam napozni, csak a Nap nem szeret, ezért nincs soha semmi színem. Bár a szemfülesebbek láthatják, hogy nem minden bikinialsóm egyforma. Második képen az öcsémmel vagyok látható, aki még csak most kísérletezi ki, melyik a legjobb fényképarca.
Nem vagyok annak a híve, hogy lefotózzuk, amit eszünk, de itt annyira finom volt minden, hogy egyik este nem tudtam megállni, hogy le ne fotózzam a sajátkezűleg összeállított előételem. A második képen a sziget térképe a két sós vizű tóval.
(Dubrovnik)
Hazafelé a kompon hajnalban.
Pár kép a nővéremről, amik nekem tetszenek, neki meg nem.
És íme a helyek és házak, amik megfogtak, és muszáj voltam lefotózni őket.
Remélem senkit nem untattam halálra, de azt azért még elmondanám, hogy ez kb. a fele azoknak a képeknek, amiket eredetileg fel akartam tölteni :)))
Bár Lanát és a H&M-et külön-külön szeretem, nekem valahogy nem teljesen illik össze a kettő. A képek közül se tetszik mind, ezért csak azokat posztolom, amik az én ízlésvilágomnak megfelelnek, de többit is megnézhetitek itt: LINK
Nektek mi a véleményetek - akár az énekesnőről, akár a ruhákról?
AJÁNLOM AZ OLDALT
