Ha valaki értetlenkedve olvassa a címet, és még a plakátból se találta volna ki - egy filmről van szó, méghozzá egy francia filmről. Már többször hangoztattam, mennyire szeretem a francia filmeket. Valahogy sokkal őszintébbek az amerikai vagy akármilyen más nemzetiségű filmeknél. Plusz ott az a különös francia báj és a bohémság. Egy francia filmben bármi megtörténhet, mégsem érezzük túlzásnak. A franciák úgy reagálnak le extrém dolgokat, mintha azok semmiségek lennének, és ez a filmjeikben is megjelenik. Ja, és én olyat még nem láttam, hogy egy francia nő csúnya lenne. Ez mondhatnám lehetetlen...

Tegnap a nővéremmel és a barátnőivel a Puskin moziban néztük meg a filmet. Nem kellett csalódnom, egy újabb francia remekkel állunk szemben. A szerelem három évig tart tipikus mintapéldánya annak, amiről eddig írtam. Nem is nagyon múlja azt felül, úgyhogy a kedvenceim közé nem kerül be, de semmiképp nem bánom, hogy megnéztem. Már rengeteg helyen olvastam róla, úgyhogy a történetről nem is írok semmit, mert minimális utánanézéssel mindenki utánajárhat.

A másik dolog, amiről írni akartam, az maga a mozi. Főleg a Budapestieknek ajánlom, hogy néhanapján látogassanak meg nem multiplex mozikat is. Nem csak a hangulata sokkal otthonosabb, de az ára is kedvezőbb, a popcorn is finomabb (és olcsóbb), ráadásul pont azt helyezi előtérbe, amiért az emberek elsősorban moziba járnak: a filmet. Bár azt még muszáj megemlítenem, hogy jártam már olyan művészmoziban (már nem emlékszem melyik volt az), ahol nem nagyon fért el a lábam, de a Puskinban ilyesmivel nincs gond :)