Szóval kezdjük azzal, hogy a stílus és a divat ugye, ahogy mindenki tudja, két külön dolog. Az egyiket mások szabják meg, a másikat mi alakítjuk ki saját magunknak. Gondolom mindenki ki tudja találni, melyik melyik.

Napjainkban egy átalgos fiatal lánynak Magyarországon a high fashion teljességgel elérhetetlen. És ez egyáltalán nem baj. Legtöbbször senkinek az egyéni stílusába nem illenek bele a kifutókon látott extrém darabok, amikből nem lehet kilátni, viszont semmit nem takarnak. Ha valaki mást mond, akkor az vagy nagyon el van rugaszkodva a földtől vagy hazudik.

Természetesen az, hogy valaki nem pompázik mindig a Gucci vagy a Versace legújabb kollekciójának darabjaiban, nem jelenti azt, hogy az illető ne lehetne divatkedvelő ember. Más dolog távolról csodálni ezeket a kreációkat, és más viselni azokat. Mindannyiunk szerencséjére kialakult egy másik vonal is, ami sokkal közelebb áll hozzánk, elérhetőbb, és sokkal emberibb is. Az internet tele van streetstyle és egyéb blogokkal, ahol olyan képeket találhatunk hétköznapi emberek ruhatárából, amikről el tudjuk képzelni, hogy valamikor a nyílt utcán, más emberek előtt mi is tudnánk viselni.

És itt szépen lassan kapcsolódhatunk is a stílus tematikához. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy ma minden tizenéves lányt, aki otthonosan mozog az internet világában, ér valamiféle befolyás ebben a témában. Ha valaki nem is látogatna ilyesmi oldalakat, nem ismerné a Tumblrt, Pinterestet, WeHeartot, a Facebookon akkor is akadna legalább egy ismerőse, aki rendszeresen posztol divattal kapcsolatos képeket. Szóval elég csekély az esélye annak, hogy valaki ne tudná, hogy az azték minta vagy a Jeffrey Campbell cipők milyen elterjedtek mostanában.

Ha valami közkedvelt (másnéven mainstream, bár én ki nem állhatom ezt a kifejezést) lesz, akkor rögtön kialakul egy ellentábor, aki azt hangoztatja a lehető leghangosabban, hogy mennyire tömegcucc lett a dologból, és hogy ők csak ezért nem hordják, vagy ami még rosszabb: ők is ugyanúgy hordják, csak olyasmiket mondanak egyfolytában, hogy nekik már régóta van, vagy hogy nem divatból hordják. A helyzet azonban az, hogy legtöbbször senkit nem érdekelnek ezek a vélemények. Minél hangosabban védi magát / támadja a többi embert az illető, annál jobban felhívja magára vagy a kérdéses ruhadarabra a figyelmet, és akkor a többiek is észreveszik, hogy ő is csak a hullámmal megy.

Egyes dolgok azért jönnek divatba, azért kezd el mindenki olyasmiket hordani, mert jól néznek ki. És ha valami jól néz ki, akkor sok embernek megtetszik, tehát sok ember megveszi és hordani kezdi. Szerintem ezzel nincs semmi baj, ettől semmi nem fog neked kevésbé tetszeni. Az más kérdés, hogy mindenki különbözni akar. Ezzel nincs semmi gond, lehet nyugodtan próbálkozni, de teljes sikert senki nem tud elérni, és ez teljesen normális. Kell néha, hogy olyan emberekkel is találkozzunk, akik hasonlítanak hozzánk. Másképp teljesen egyedül lennénk a világban.

Szóval én semmi szégyellnivalót nem látok abban, ha valakinek tetszenek a baglyos nyakláncok vagy a díszített gallérok, annak ellenére, hogy sokan hordanak ilyesmit. Ha neked tetszik, vedd meg és viseld büszkeséggel! Ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják, nem illik hozzád. Honnan tudják ezt ők egyáltalán? Te vagy az egyetlen, aki megmondhatja, mi illik  a stílusodba, és mi nem.

Ezt az oldalt elsősorban azért hoztam létre, hogy másokat rásegítsek erre az útra; hogy segítsek megtalálni, esetleg kialakítani egy egyéni stílust mindenkinek. Közben persze én is sokat alakultam, más dolgok tetszenek, mint másfél éve, bár sosem volt egy túl extrém stílusom, és bevallom, én szeretek sodródni az árral. Viszont fontosnak tartom megemlíteni, hogy sosem szégyelltem azt, amit viselek, vagy ami nekem tetszik. Csak szeretném, ha végre mindenki rájönne, hogy bármit felvehetsz. Nem számít, hogy azt mondják, Vans cipőt csak a deszkások hordanak. Ilyen szabály nem létezik, és ha eddig így is volt, akkor ez mostantól megváltozik. Nem kell keretek közé szorítani az öltözködést, még nevet sem kell neki adni. Csak meg kell találni...

Remélem valamilyen szinten sikerült megértetnem veletek az álláspontomat, és értitek, hogy mit szeretnék. Köszönöm azoknak, akik végigolvasták a cikket, és remélem segítettem vele valakinek. Természetesen szívesen fogadom a ti véleményeteket is a témában.