Akárhogy gondolkodtam, nem tudtam normális címet adni a bejegyzésnek, de most tisztáznám is, miről lesz szó, hogy azok, akiket ez nem érdekel, átugorhassák ezt a posztot. Szóval az idei családi nyaralásról hoztam pár képet, amiken keresztül szeretnék beszámolni az élményeimről és az emlékekről, amiket ott gyűjtöttem. Már lassan egy hete itthon vagyok, de még csak ma jutottam el odáig, hogy feltöltsem a képeket. Amúgy hat napot töltöttünk Horvátországban, Mljet szigetén, egy Pomena nevű városkában. Tipikus nyaralás volt: sokat fürödtünk a tengerben, eljártunk kirándulni, várost látni, rengeteget ettünk és esténként kártyáztunk. De inlább mutatom a képeket, mert azok néha többet mutatnak - kis kommentárok amúgy is várhatóak :)

Hajnalban indultunk, ezért láthattuk a második képen is látható Napfelkeltét.

Az első képen az a pillanat látható, amikor először pillantottam meg a tengert - ezért is van kicsit elmosódva, mivel a kocsiból fotóztam. A második képet a kompon készítettem, amivel a szigetre jutottunk.

A szobánkból a kikötőre, a városra és a tengerre nyílt a kilátás. A második képen a hotel egy másik részlete látható.

A naplemente minden nap csodálatos volt - kb. mindegyikről van képem.

Egyik nap a sziget másik oldalán lévő homokos partra mentünk fürödni. A képen az öcsém és az én lábam látszódik.

Sokat szórakoztam a fókusszal, így sikerült ez a kép az öcsémről. A másik pedig azért nagy kedvencem, mert számomra a végtelen tenger képe olyan... nem is találom rá a megfelelő szót. Talán a felemelő az.

Újabb naplementés képek - megunhatatlan :)

Odüsszeusz barlangjánál testvérkéimmel és a tengerrel.

Egyik nap Mostarba kirándultunk - ott készült az első kép. A második pedig örök szerelmem a tenger.

Hoztam bizonyítékot arra, hogy szoktam napozni, csak a Nap nem szeret, ezért nincs soha semmi színem. Bár a szemfülesebbek láthatják, hogy nem minden bikinialsóm egyforma. Második képen az öcsémmel vagyok látható, aki még csak most kísérletezi ki, melyik a legjobb fényképarca.

Nem vagyok annak a híve, hogy lefotózzuk, amit eszünk, de itt annyira finom volt minden, hogy egyik este nem tudtam megállni, hogy le ne fotózzam a sajátkezűleg összeállított előételem. A második képen a sziget térképe a két sós vizű tóval.

(Dubrovnik)

Hazafelé a kompon hajnalban.

Pár kép a nővéremről, amik nekem tetszenek, neki meg nem.

És íme a helyek és házak, amik megfogtak, és muszáj voltam lefotózni őket.

Remélem senkit nem untattam halálra, de azt azért még elmondanám, hogy ez kb. a fele azoknak a képeknek, amiket eredetileg fel akartam tölteni :)))

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés