Majdnem mindenki ismeri a fentebb látható idézetet Marilyn Monroe-tól. Imperfection is beauty, azaz a tökéletlenség gyönyörű. Erről próbálok most egy értékelhető cikket összehozni, ugyanis úgy gondolom mindegy, ki mennyire dolgozik azon, hogy megváltozzon, nem lehetséges és felesleges is, hogy valaki tökélyre fejlessze magát. Tökéletes emberek nem léteznek. Mindenkinek vannak hibái. És ez így van nagyon jól. Márcsak azért is, mert az esendő emberek szerethetőbbek. Ez amúgy bizonyított tény, hogy ha valami nem sikerül elsőre, vagy nem úgy sikerül, ahogy kéne az emberek szimpatikusabbnak tartanak. Mondják is, hogy a hiba ajándék és köszönetet kell érte adni - általuk tanulunk. Végül is mire mennénk az életben, ha minden tökéletes lenne - a családunk, a barátaink, a tanulmányaink. Mind ugyanolyanok lennénk - főként unalmasak.
Ugyanígy van a testi dolgokkal is. Az elálló fül vagy a nagy orr is lehet gyönyörű. Mindenki szívesebben megy egy szemüveges orvoshoz, mint egy tökéletesen kisminkelthez. Persze ez a probléma már más előítéletekhez is kapcsolódik, amibe inkább ne menjünk bele most. Ezen kívül meg kell mondjam, hogy az emberek észre sem veszik a hibákat, amíg az illető fel nem hívja rájuk a figyelmet. Egy sebhely pont annyira az életed és az éned része lehet, mint akármely más testrészed. Egyszerűen megtanulsz vele élni és egy idő után már fel sem tűnik.
Egy normális ember nem aszerint választ barátokat, hogy 55 kg alatt vagy felett van a súlyuk és hogy mennyi pénzt költenek ruhákra. Ha ilyen emberrel találkozol, akkor azonnal fordulj sarkon és örülj neki.
Mindannyian tudjuk, hogy vannak azok a bizonyos lányok. A lányok, akik felkeléskor is tökéletesen néznek ki. Akik után megfordulnak a pasik az utcán. Akiknek mindig szerencséjük van és a legbénább helyzetekből is jól kerülnek ki. Akik mindent olyan könnyedén vesznek. Akiknek szélcsendben is fújja valami szellő a hajukat. Akiket annyira szeretnénk utálni. Mindenki ilyen lány szeretne lenni. Pedig nem nagy kunszt, csak szeretni kell önmagunkat. Tudom, megint jön ez a szar, az unásig ismételgetett szavak, hogy minden titok abban rejlik, hogy el kell fogadni önmagunkat. Sajnálom, de az a helyzet, hogy tényleg ez az igazság. Ezek a lányok nem önzőek és beképzeltek, csak tisztában vannak az értékeikkel és nem kérdőjelezik meg magukat.
És ha magadat nem is tudod elsőre elfogadni úgy, ahogy vagy, akkor is mindenképp az első és legfontosabb dolog, hogy másokat elfogadj. Úgy kezeld az embereket, ahogy te szeretnéd, hogy téged kezeljenek.
A hibák vonzóvá tesznek. Egy rés a fogak között vagy egy kicsit több domborulat nem különccé tesz, hanem különlegessé. Az ég se akkor a leggyönyörűbb, mikor tiszta, hanem vihar előtt. És ha már itt tartunk, nem kell egy bizonyos módon kinézned, az intelligencia és a humor sokkal fontosabb tényezők, mint a vékony lábak vagy a tökéletes fogsor.
Nem érdemes a társadalmat okolni, amiért nem vagy tökéletes. Magadat kell elfogadnod a hibáiddal együtt.
És akkor ott van még az az egy dolog, hogy nem mindent lehet megváltoztatni magunkon. Valami örök, mint a ferde lábak vagy a túl vastag csukló. De ezek a dolgok nem számítanak a fontos dolgoknál. Nem ez alapján vesznek feleségül és nem ez alapján vesznek fel egy jobb egyetemre sem.
Úgyhogy csak tedd túl magad a hibáidon és koncentrálj az igazán fontos dolgokra.