[ Ez a cikk egy az egyben megegyezik a Raspberry and Red {LINK} nevű blogon olvasható eredetijével. Ez egy szimpla fordítás. Ezt az infót gondoltam megosztom mindenkivel, mielőtt plágiummal vádolnának :) ]

Van egy népszerű tévhit a trendekkel kapcsolatban - ha nagyon bennfentes akarsz lenni, akkor modern fashionisztának kell lenned, egyszobás apartmant kell bérelned Londonban vagy valamelyik más nagyvárosban, miközben hetente vagyonokat költesz divatos ruhákra. Ne értsetek félre. Nincsen kifogásom az ilyen lányok ellen - ha a helyükben lennék, ugyanezt tenném, gondolom. Csak helyre szeretném tenni ezt a magizonok által terjesztett hazugságot. Nézzünk szembe vele - napjainkban a trendek jönnek, mennek... majd két szezon múlva visszatérnek. Szóval tökmindegy mi van a szekrényedben, az divatos - vagy az lesz hat hónap múlva.

Szóval ezt megbeszéltük - nem igazán tudsz elmenekülni a divat világából. De mi történik, ha nagyon nagyon nem akarsz benne lenni? Talán divatdiktátor vagy, késő estig vadászol Ebay-en néhány vintage kincsre. Talán olyan nő vagy, aki csak jól szabott, minta nélküli ruhákat vásárolsz a drága boltokból. Vagy talán csak önmagad akarsz lenni, nem úgy kinézni, ahogy minden második lány, akibe belefutsz az utcán. A tökéletesen passzoló fehér pólód lesz az alapdarab idén ősszel (szerk.: és ha már itt tartunk, minden évszakban). Az én tanácsom hogy ne veszítsd el magad divat trendek állandóan változó világában.

Ne próbálkozz túlságosan
Nem menekülhetsz a trendek elől, sajnálom. Ha mindent megteszel, hogy a viseleted minél eredetibb legyen, az csak elrontja a dolgokat.

Ismerem a legtöbb kollekciót fejből, tisztában vagyok a trendekkel, de nem igazán érdekel, hogy a ruhám Giles által inspirált vad mintákkal van ellátva, vagy csak egy sima ruha néhány aranyos mintával. Nem fogok a fürdőszobában bújkálni és sírni egész éjjel, csak mert minden darabom divatos lett a szezonban. És az ELLE trend tanácsadórovatából se fogok felvásárolni mindent, olyan darabok után nézelődni, amik nem tűntek fel az elkerülendő "divatbűnök" közt. Nem vágyom minden új táskára az őszi-téli kollekciókból, de nem utasítanám vissza, ha valaki felajánlana egyet a legdivatosabb Valentino kreációk közül. A trendek embereknek vannak. A divat embereknek van. De nekem a legfontosabb, fenntartani az egyensúlyt a tendenciák és a belső stílus között, mert az mindenkinek van. Nem fogom itt megosztani a stílustanácsaimat, mert ez a kifejezés olyan bénán hangzik, hogy szimplán a legépelésétől rosszul leszek, vagy oda akarom rakni azokhoz a magazinokhoz az ilyen címoldalakkal, hogy "Hogyan érd el, hogy a fiúk rádnézzenek" vagy "A legszembetűnőbb ruhák! Szerezd meg őket most!". Szóval nincsenek trendtanácsok tőlem. De van néhány gondolatom, csak véletlenszerűen, összevissza, sehonnan jött gondolatok, amik talán segítenek. Vagy csak érdekesek.

Unalmas, de igaz
Fogadok, hogy milliószor hallotad már, de mégis megmerem ismételni, csak hogy hangsúlyozzam a fontosságát: alapok. A ruhatáradat építsd egyszerű színekre és fazonokra, majd bolondítsd meg egy kicsit. Így elkerülhető az a kínos helyzet, mikor operába mész, és a szekrényedben csak koponyás leggingst, ujjatlan pólót kereszttel a közepén és Jeffrey Campbell platformos magassarkú csizmát találsz (szerk.: aha, az mondjuk nagyon jó lenne). Egyszer egy barátom mesélt egy nagyon gazdag nőről, akinek rengeteg márkás darabja volt, de mindig nagyon szimpla darabokat vásárolt. Amikor repülni készült, sima fehér pólót viselt (Calvin Klein), fekete egyenesszárú nadrágot (Alexander Wang), balerinacipőt (Lanvin) és egy klasszikus ballonkabátot (Burberry). Amikor operába  ment nagyon szerényen öltözött fel, Chanel kis fekete ruhát viselt és törpesarkú cipőt. Nagyon tetszett az elképzelése az öltözködésről, hogy befektetett az anyagokba, és még a tény, hogy a legőrültebb Dior vagy Gucci darabokat is meg tudja vásárolni se okozott neki örömöt. Néha (az én esetemben általában) jobb szimplán tartani a dolgokat.

Fehér póló
Ikonikus dolog. Látni Audrey Hepburnön, tanárokon, Marilyn Monroe-n, irodai munkásokon, Cary Granten, gimnazistákon (sajnos legtöbb esetben csak néhányszor egy évben). Alap, de egyben divat is. Legyen legalább kettő: egy, ami tökéletesen illik az alakodra, és egy ami egy kicsit nagyobb (könnyen találhatóak turkálókban). Én általában a másodikat skinny farmerrel viselem, ez átlagossá teszi a viseletet. Az első tökéletes elegánsabb megjelenéshez.

Ékszerek
Én szeretek időről időre nyakláncokban és gyűrűkben gondolkozni, de van egy darab, amit állandóan viselek. Fülbevaló. Kicsi, fényes fülbevalók feldobják az arcomat, és minden összeállításhoz illenek. Tényleg megváltoztatják a megjelenést.

Légy válogatós
Sosem megyek a plázába egy kis hanggal a fülemben, hogy "muszáj vennem valamit". Nem kell. Az én döntésem. Válogatósnak lenni a ruhákat illetően nem rossz dolog, bár lehet zavaró - amikor el akarod költeni a spórolt pénzed és a huszadik alkalommal is üres kézzel mész haza, elég lehangoló tud lenni. De megéri megfelelő darabokat vásárolni. Ha egy kis kétely is támad, amikor egy ruhát készülsz megvenni, azt tanácsolom - ne vedd meg. Elég sok tapasztalatom van a vásárlást illetően (az a rengeteg ruha a szekrényemben biztosan megtanított pár dologra), tudom, hogy ha nem vagyok 100%-ig biztos egy darab megvásárlásában, később a szekrényem alján fog feküdni, az olyan ruhák közt, mint a "talán majd hordom valamikor" a jobb oldalon és a "annyi jó emlékem van velük" szoknyák közt. Az egyetlen dolog, amit kockáztatsz azzal, ha válogatós vagy, hogy minden alkalomra vannak ruháid, amik csodálatosan mutatnak rajtad. De ez a kockázat csupa öröm, gondolom.

Mindig légy felkészült
Ez praktikus dolog - én mindig tartok pár biztosítótűt a táskámban. Egy póló túl mély kivágással? Nem probléma. Ujjak, amik túl hosszúak? A megoldás a táskádban van. Még utazás közben is könnyen tudok egy sálból felsőt csinálni biztosítótűk segítségével (oké, ez a példa egy kicsit extrém).

Végül, de nem utolsó sorban
A körmeid legyenek szépek, gondoskodj a hajadról, találd meg a kedvenc parfümöd, olvass, nézz filmeket. TARTSD NYITVA A SZEMED.

A cikk véget ért. Itt újra én, Kata.
Úgy gondoltam, itt az alkalom, hogy én is kifejtsem a véleményem: Nyilvánvalóan azért fordítottam le a cikket, mert egyet értek Weronikával, aki a cikket írta. Egyetlen icipici dologban tér el a véleményem: szerintem nem bűn eredetinek lenni, sőt... De ez már azt hiszem egy másik cikk témája :)