Nem véletlen, hogy a tanulós képek vannak többségben - az egész hetem (még a hétvégém is) a tanulásról szólt. Lehet, hogy csak mert még év eleje van, vagy mert ez az utolsó évem, de eddig magamhoz nem méltóan minden matekházit megcsináltam. A hétvégém meg esszéírással telt (irodalom, töri) és töritanulással, ugyanis kedden írom az idei első nagydogámat.

Pénteken engedélyeztem magamnak egy kis jutalmat az egész heti nagy munkámért, és egy kis gyorskaja mellett néztem meg a Glee évadnyitóját.

Tegnap a nővéremmel arra az elhatározásra jutottunk, hogy itt az ideje megválni több, mint tíz év magazintermésétől. Így nézett ki az a kupac, amit végleges kidobásra ítéltünk. Én megmentettem az összes InStyle, Elle, néhány Glamour és Marie Claire számot, és persze az összes külföldről szerzett divatmagazint. Kicsit nehéz volt megválni tőlük, de már túlhatalmasodott rajtunk a kupac :)

Szombaton kínait ettünk, ma én és a nővérem csináltuk a kaját, ami bár nagyon finom lett, nem sikerült túl fotogénre, úgyhogy inkább nem osztom meg veletek :)
A második képen az asztalom egy kis szeglete, ami megihletett töritanulás közben, és le kellett fotóznom :)

A kiselejtezett újságok közt volt egy régebbi Mango katalógus, tele gyönyörű épekkel Penelope Cruzról, amiket muszáj volt kivágnom, és valahol elhelyeznem a szobában. Így került a 18. szülinapomra kapott kép mellé, amin kb. 14 évesen mosolygok a barátnőimmel :)
Mivel kb. egy hónapig festették a nappalinkat, mindent ki kellett onnan pakolni. Mostanra úgy-ahogy visszahordtuk a cuccokat, de a könyveket csak tegnap este hordtuk le az öcsémmel, ma pedig apukám vissza rakta őket a polcra. A képen a már kiselejtezett könyvek egy része látható - ijesztő, hogy mennyi van belőle...

Az első esős napok egyike szeptemberben és az újra festett gyűrűm :)

2007-et írtunk, tizenhárom éves voltam, teljesen elveszve minden téren és megismertem Kate Nasht. Épp hogy csak kezdett kifejlődni a zenei ízlésem, illetve lehet úgy mondani, hogy ez volt a nagy fordulópont. Az első alkalom, hogy nem azt hallgattam, amit a barátiam (az én esetemben, és szerintem sok más esetben is rockot, vagyis Green Dayt és Good Charlotte-ot), és nem is azt, amit a rádiók adtak. Már nem emlékszem pontosan hogy hol és mikor hallottam először a Foundation című számot (talán az MTV-n ment, még abban az időben, mikor még a zenéről szólt), de nagyon örülök, hogy elindított ezen az úton, és találtam egy irányt, amin elindulhattam, és kialakíthattam egy olyan stílust, amit a mai napig szeretek.
Valamikor a múlt héten nosztalgikus hangulatba kerültem, és újra letöltöttem a 2007-es Made of Bricks albumot Kate Nashtől, és azóta csak azt hallgatom. Állíthatom, hogy bár azóta sok zenét meghallgattam, kalandoztam a stílusok között, és olyan is volt, hogy el se hittem, hogy tetszik nekem, amit hallok, mégis öröm visszatérni a gyökerekhez, oda, ahonnan minden indult. Ráadásul így öt évvel később újabb élményt nyújtott, hogy már a szövegeket is értettem.
Úgyhogy úgy döntöttem, megmutatom nektek is, hogy miért is olyan jó az angol énekesnő első lemeze.
(A másodikat is meghallgattam ma, de az annyira nem nyűgözött le)

A bővebbenre kattintva megtalálható az album többi száma is, továbbra is az általam felállított sorrendben :)

Ha valaki ne hallott volna a filmről, ami egy könyv alapján készült, az ezen az IMDB linken utána nézhet a dolgoknak. A dolog úgy áll, hogy a filmet szeptember-október tájékán mindenhol bemutatják, én azonban nem fogok sorban állni a mozipénztárak előtt, ugyanis feltett szándékom először a könyvet elolvasni, és tudom, hogy erre jelenleg semmi időm nincs, plusz még meg is kéne rendelni a könyvet, amit egyébként Stephen Chobsky írt.
Viszont a filmet már bemutatták, először a torontói filmfesztiválon, majd pár nappal később a Los Angelesben tartott exkluzív premieren, ahol megjelent a főszereplő Emma Watson és Nina Dobrev is, aki bár nem kapott olyan nagy szerepet, viszont elég híres ahhoz, hogy húzóneve legyen az egész filmnek. A két lány ruháját szeretném bemutatni és röviden véleményezni a két eseményen.

Torontó

Emma Watson
Hátulról nekem tökéletes választásnak tűnik ez a ruha, előlről már többször is átgondoltam, hogy tetszik-e. Alapvetően abba a kategóriába sorolnám, ami tetszik, viszont én nem venném fel. A peplum engem sosem nyűgözött le igazán, bár itt nincs túlzásba vive. A ruha lényegének inkább a mintát tartanám, ami nekem kicsit a kalocsaira hajaz, csak hideg színekben, ami kicsit idegenné teszi azt. A nyakrésznél lévő csipkebetét is tetszik. Kiegészítők terén is bizonytalan vagyok - a hegyesorrú körömcipő első ránézésre nem tetszett, én nem is feketét válaszottam volna - de harmonizál a színésznő sötétebb árnyalatú hajával és rúzsával, így egységet sugároz.

Nina Dobrev
Valahogy úgy vagyok ezzel a lánnyal, hogy általában nem nagyon jön össze neki a dolog. Néha napján eltalálja, és akkor csodásan fest. Bár szerintem nincs szüksége szép ruhákra és hajkölteményekre, mert természetes állapotában is gyönyörű, megtestesíti az amerikai lányideált. A ruha hátrésze itt is nagyon tetszik. A kis masni nagyon aranyos, és jól kiemeli a színésznő derekát. Előlről egy kicsit túl rövid nekem a ruha, bár így sokkal könnyedebb, nyáriasabb hatást kelt. Bár általában nem vagyok oda a fehér alapon fekete mintás ruhákért, ebben az esetben a kivétel erősíti a szabályt, ugyanis ez esetben nagyon tetszik. A cipő, a táska és a feltűzött haj is passzol, így nálam ezt a kört Nina nyerte.

Los Angeles

Emma Watson
Csak magamat tudom ismételni: a ruha hátulja csodás. Többször kifejtettem már, hogy nekem az egyszerű szabású, egyszínű ruhák tetszenek, amik lehetőleg valamilyen neutrális színben pompáznak. Ez a ruha ráadásul csipkéből is van, ami külön plusz pont nálam. Viszont a nyakrész nekem nagyon aránytalan, nagyon elrontja a ruhát, és amiatt több dolgot is észrevettem, mint hogy például mennyire zsákszerű a ruha, kicsit sem követi Emma testének vonalait, amire talán szüksége lenne ilyen rövid, fiús haj mellett.

Nina Dobrev
Kezdem azzal, hogy a fekete-piros párosítás nálam nagyon az alja mindennek. Pont ezért én már az elején lecseréltettem volna a cipőt Ninával, ha a ruhához nagyon ragaszkodott volna, ugyanis azzal sem vagyok teljes mértékben kibékülve. A szabása tökéletes, gyönyörűen kiemeli Nina előnyösségeit, a csipőjét és a dekoltázsát. Még a csipke ujjrésszel is ki tudok egyezni, bár csipkét inkább csak feketében, fehérben és beige színekben látok szívesen. Viszont a nyaknál összekapcsolt rész nagyon szúrja a szemem. Tudom én, hogy ettől lesz különleges a ruha, de nekem pont ezért nem tetszik... Talán túl régimódi vagyok.

Nektek melyik színésznő megjelenése tetszik jobban?
Szívesen várok minden véleményt!

Már vasárnap délre itthon voltam, de azóta folyamatosan volt valami dolgom, vagy ha nem, akkor próbáltam aludni. Még mindig nem igazán sikerült kipihennem magam, de a héten igyekszem többet frissíteni.

Pár kép, amit készítettem a Balatonról és lábakról (kiújult a lábfetisizmusom.