40 perccel éjfél után, 1994 július 30-án megszülettem, ami azt eredményezte, hogy ma, 2012 július 30-án hivatalosan nagykorú lettem. Bevallom, nem nagyon akartam 18 éves lenni, számomra a 17 éves valamiféle bűvös kor volt, amiből nem akartam kinőni. Most már úgy-ahogy belátom, hogy nem lehetek Edward Cullen és idősebben is lesz még alkalmam a csillogásra :) Persze az, hogy elértem a nagykorúságot, nem jelent semmit, csak hogy mától nem kell aggódnom, hogy elkérik a személyimet vásárláskor és eljárok szavazni és leérettségizem és egyetemre megyek és gyerekeim lesznek - de egyelőre ezek még (majdnem) mind nagyon messze vannak... Szóval garantálhatom, hogy nem fogok nagyon megváltozni, például továbbra is minden adandó alkalommal odarohanok a hintához a játszótéren és olyan magasra hajtom magam, hogy aki velem van rámszól, hogy ha nem vigyázok, átfordulok. És továbbra is vágni fogom a körmömet reszelés helyett, mint kiskoromban és epershake-et fogok inni, mint a tizenegy évesek. És sírni fogok az UP!-on és minden más szomorú Disney mesén is és kakót fogok inni továbbra is minden este és reggel. És Chocapicot fogok enni minden reggel és epres Orbitot rágni. És ha kapok egy Tic-Tacot még mindig nem fogom tudni megállni, hogy ne egyem meg egybe az egészet. És egye fene, továbbra is felvágom magamnak a szilvásgombócot kis katonákra, hogy mindegyik részhez ugyanannyi szilva jusson. És arról se mondok le ezek után se , hogy megkérjem anyukámat, hogy simizze a hasam, ha fáj. A kor csak egy szám és nekem van egy olyan érzésem, hogy még nem nőttem fel teljesen...

A képek a szombati családi ünneplésen készültek, továbbá látható néhány ajándékom. A barátaimmal pénteken ünnepeltetem meg magam egy házibuli keretein belül :)

Június végén muatattam nektek a három könyvet, amit júliusra vettem ki magamnak a könyvtárból, hogy még a kötelező olvasmányok előtt olvassam őket. Holnap már viszem is vissza őket, ugyanis sikeresen átrágtam magam az összesen és mivel volt rá igény, gondoltam értékelem nektek a könyveket egyesével.

Jack Kerouac: Úton
Ezt a könyvet olvastam először, ugyanis bár utoljára került rá a listámra, mégis ez érdekelt a legjobban már csak a nem sokára megjelenő filmváltozat miatt is. Mikor befejeztem a könyvet, az volt az első gondolatom, hogy ezt mégis hogyan akarják megfilmesíteni. Nem arról van szó, hogy nem izgalmas és érdekes a történet, hanem inkább arról, hogy kicsit lassú, nincsenek benne nagy fordulópontok és igazából nem is a történeten van a hangsúly. A legtöbb helyen, ahol a köynvről szó esik azt emelik ki, hogy ez a beatnemzedék éltvitelét és stílusát legjobban bemutató könyv. Azt olvastam, hogy az író megtörtént eseményeket dolgoz fel, ő a történetet mesélő Paradicsom Sal és az egyik barátja, akivel utazgatott pedig Dean Moriarty, aki nagy hatással volt rá.  A történet központjában az utazás áll, Sal ugyanis minden nyáron stoppal utazgat Amerikában. A részletes utileírások mellett a beszélgetések kapnak még nagy hangsúlyt, amik általában egész éjjen át tartanak és nagyon mélyek.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekelnek az 1950-es évek és Amerika földrajza. Mint írtam, nem egy eseménydús könyv, de attól még érdekes gondolatokat pedzeget.

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Szerintem a három könyv közül ez a leghíresebb, mivel ez az elveszett nemzedék egyik leghíresebb tagjának leghíresebb regénye. Bevallom, semmit nem tudtam a történetről, de mivel régóta el akartam olvasni és a filmbemutató is közeleg, gondoltam, itt az idő.
Újfent Amerikában járunk, csak egy kicsit korábban, az 1920-as években. A történet mesélője egy Nick Carraway nevű fiatalember. Az ő elbeszélése alapján ismerjük meg sorra a szereplőket, köztük a titokzatos Mr. Gatsby-t, akiről senki nem tud semmi biztosat, háza mégis minden este megtelik vendégekkel. Persze a történet előrehaladtával minden tisztázódik, az író minden szálat rendesen elvarr, és merem állítani, hogy bár a könyv majdnem szát éves, de napjainkba is beillene. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, nem találtam ki előre, hogy mi lesz és elégedett voltam a befejezéssel is.
Azon a véleményen vagyok, hogy a könyv méltán szerepel a legjobb amerikai könyvek listáinak élén és a hipster közösség könyvespolcán is, ugyanis (számomra legalábbis) minden igényt kielégít. Csak ajánlnai tudom ;)

Sylvia Plath: Az üvegbúra
Nem csodálom, ha még nem hallott valaki az amerikai írónő nevéről, én is csak idén a magyar fakutációs órán ismertem meg, de rögtön felkeltette az érdeklődésem bizonyos dolgok miatt. Nem tudom, ez a könyv-e a leghíresebb az általa írtak közül, de én csak erről hallottam még.
A történet egy 19 éves lányról szól , aki írónak készül. A legjobb iskolákba jár, a legjobb ösztöndíjakat kapja, valamiért mégis úgy érzi, hogy folyamatosan egy üvegbúra alatt kell élnie és a saját elhasznált levegőjét szívnia. Igazából az ő idegösszeroppanásáról szól a történet, de az egész úgy van tálalva, mintha ez a világ legnormálisabb dolga lenne.
Ez a történet is Amerikában játszódik, az első fele főleg New Yorkban, majd Bostonban. (A könyv 1963-ban jelent meg, véleményem szerint a történet is akkor játszódik.) A főhős, Esther meséli a történetet, néha régebbi emlékeket is felelevenítve.
Nekem ez a könyv tetszett a legjobban; érdekelt, hogy mi sül ki az egészből, jobban tudtam azonosulni a főhőssel (valószínűleg mert végre egy női főhősről olvastam, akit ráadásul egy női költő alkotott meg), végig olvastatta magát a könyv és mire észbe kaptam, már az utolsó oldalaknál jártam. Viszont egy kis hatást is gyakrolt rám, az elmúlt napokban ugyanis kicsit depresszív hangulatba kerültem és a könyv ezen nem nagyon segített, inkább csak erősítette. De persze ez a könyv értékeiből semmit sem von le, olvassa el mindenki, mert nagyon jó :)

Remélem értékelhetők a leírásaim, igyekeztem nem túl sok információt elárulni, de azért meghozni a kedvet a könyvekhez.
Mint mindig, most is szívesen olvasom a ti véleményeteket is ezekről a könyvekről is, de arról is, amiket ti olvastatok mostanában :)

Akik nagyon figyelnek és esetleg a bemutatkozásomat is elolvasták (amit igazán ideje lenne újraírnom), azok tudják, hogy pár évig jártam külön rajzórákra. A múlt évben időhiány miatt ezeket hanyagoltam, de azért a bennem rekedt kreativitást néhanapján kieresztem magamból. Így történt, hogy a mai nap folyamán elővettem a tavaly szülinapomra kapott kis készletemet (amit tegnap takarításkor találtam meg) és úgy gondoltam, kipróbálom.
Úgynevezett watercolour pencils, nyersfordításban vízfestékceruza a dolog neve és az a lényege, hogy a ceruzával megrajzol képet vízzel szét lehet kenni, így olyan hatása lesz, mintha vízfestékkel készült volna. Nem tudom, mennyire értelmes, amit most leírtam, de az egész nagyon egyszerű. Nekem az első próbálkozásm az alább látható kép és szerintem elég jól sikerült. Speciális lap kell hozzá, a normál lap ugyanis szétázna a víztől.
Kerestem pár segítőanyagot, ezeket tudom ajánlani az érdeklődőknek: link1 és link2

És akkor íme itt az én kis készletem és az első művem:

Taylor Swift, Troian Bellisario, Lea Michele, Holland Roden, Nina Dobrey, Selena Gomez